/--NEXT--/ Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát. Gondolj most arra, ki fentrõl vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz rá, s veled marad örökre! /--NEXT--/ Fáj a szívünk, mert itt hagytál, Búcsú nélkül elaludtál. Halál bölcsõje örökre lezárt, Nem látunk többé soha már. Végleg elmentél hosszú utadra, Hangod nem halljuk többé már soha. /--NEXT--/ Gyertyákat gyújtunk és mécseseket. Ezek a fények világítsanak neked. Emléked örökké itt van velünk. Amíg élünk, te is élsz velünk! /--NEXT--/ Titeket elfelejteni soha nem lehet. Sajnos meg kell tanulni élni nélkületek. Csak az hal meg akit elfelejtenek, Örökké élni fog akit nagyon szerettek. /--NEXT--/ Hiányzol, olyan nagyon hiányzol... Értelem nem fogja fel, szív nem viseli el ezt a fájdalmat, Számomra nincs nyár, nincs tél, Se éjjelem, se nappalom, Mióta végleg elmentél. /--NEXT--/ Nem foghatjuk már dolgos két kezed, Nem simogathatjuk õszülõ fejed. Nem tekint ránk aggódó szemed, Marad a csend, mindent köszönünk neked! /--NEXT--/ Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek! Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek! Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek... /--NEXT--/ Amikor az ember félni kezd a haláltól, akkor tanulja meg szeretni az életet... /--NEXT--/ Azt mondják, hogy ha egy szülõ hal meg, a gyermek átérzi a halandóságot, de ha egy gyermek hal meg, a szülõ elveszíti a halhatatlanságát." /--NEXT--/ Mindig nehéz elveszíteni valakit, mert lyukat hagy a szívedben, ami sosem gyógyul be. /--NEXT--/ Mióta elmentél, semmi sem számít, Hisz nem láthatod már a föld csodáit, Szeretni mentél a felhõkön át, S veled repült az egész világ. /--NEXT--/ Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, Belõlem néhány pillanat... /--NEXT--/ Kinézek az ablakon, látom a holdat ragyogni, arcomon a könnycsepp végig akar folyni. Ha most megkérdeznéd, mi a bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol nagyon! /--NEXT--/ Elmegy a test, és marad a lélek: emlékeztetõje a múltnak a szépnek hûséges õrzõje a nem múló fénynek. /--NEXT--/ Bármily ünnep oly szomorú, Olyan sivár nélküled. Amíg mások ünnepelnek, Én csak sírok - ég veled! /--NEXT--/ A mélybe csak tested merült el, csak õ tûnt el a föld alatt, de lényed lényege ezer felé szóródva is köztünk maradt. /--NEXT--/ Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked, Emléked örökké itt van velünk Amíg élünk, te is itt élsz velünk! /--NEXT--/ Hiányzol, olyan nagyon hiányzol... Értelem nem fogja fel, szív nem viseli el Ezt a fájdalmat, számomra nincs nyár, nincs tél, Se éjjelem, se nappalom, mióta végleg elmentél. /--NEXT--/ Fáj a szívünk, mert itt hagytál, búcsú nélkül elaludtál. Halál bölcsõje örökre lezárt, nem látunk többé soha már, Végleg elmentél hosszú utadra, hangod nem halljuk többé már soha. /--NEXT--/ Szenvedésed után a halál nyugalom, De Nélküled élni örökös fájdalom. /--NEXT--/ Nem múlnak õk el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. /--NEXT--/ Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, akár a csillagok! /--NEXT--/ Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát, Gondolj most arra, ki fentrõl vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz rá, s veled marad örökre! /--NEXT--/ Az Õ szíve pihen, A miénk vérzik, A fájdalmat csak Az élõk érzik. /--NEXT--/ Akinek a szülei meghalnak, az árva, Akinek a házastársa hal meg, az özvegy, De akinek a gyermeke hal meg... arra nincsen szó... /--NEXT--/ Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, Õrizzetek szívetekben. /--NEXT--/ Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát. Gondolj most arra, ki fentrõl vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz rá, s veled marad örökre! /--NEXT--/ Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked, Emléked örökké itt van velünk Amíg élünk, te is itt élsz velünk! /--NEXT--/ Nem halljuk a hangodat, nem látjuk az arcodat Hiába szólítunk, azt Te már nem hallod. Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni, Hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Míg köztünk voltál mi nagyon szerettünk, Hiányzol nekünk, soha nem feledünk! /--NEXT--/ Nem simogat kezed, nem mosolyog arcod, hiába szólítunk nem halljuk már hangod. Egy jaj szó, nem sok annyit nem mondtál, csak elmentél a halál hosszú útján! Szíved már nem fáj a miénk vérzik, a fájdalmat, szenvedést szeretteid érzik!